Gyonyoruseg

2010. szept. 29. 10:28 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Bovul a lista

2010. szept. 22. 12:31 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Az eddigi harom kedvenc

 

 

 

 

 

2010. szept. 14. 10:15 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Atdolgozasnak nagyon jo

2010. jún. 19. 11:09 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Hazavezetsz

2010. jún. 19. 8:28 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Uj hobort:)

2010. ápr. 27. 9:17 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Csatlakozz te is!

Az iden marcius 27-en (vagyis holnap), 20:30-tol kezdodik.

2010. márc. 26. 10:35 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Tetszik a zeneje nagyon

2010. márc. 6. 14:12 | még nincsenek kommentek

írta: odri

Az igazi zene (vagy ut?)

Mar elegt hallottam azt hiszem a hova vagy eltunve, es el vagy veszve mondatokat, olyan eberektol is, akikre nem is szamitottam, hogy egyaltalan szamba vesznek, vagy jelentek valamit is nekik (vagy csak epp udvariaskodas volt a reszukrol..rajuk hagyom, kulonosebben nem foglalkoztat).

A napokban egy erdekes beszelgetesnek voltam indirekt modon a szemtanuja, ami elegge belem hatolt (mondjuk ugy), es ujra megerositett abban, hogy a legszebb zene a vilagon a sziv zeneje (konnyebb igy nevezni, mint felosztani most lelekre, es szemelyisegvonzasra es tulfilozofalni). Az a zene, amivel magad kore vonzod a tobbieket, amivel megtalalod a parod, ami ehhez a vilaghoz kot, es amibol tulajdonkeppen nap, mint nap taplalkozol (es lehetne sorolni tovabb, vegtelen a felsorolas, de te tudod mirol beszelek).

Az utobbi idoben nagyon melyen megtapasztaltam ezt, es nagyon halas vagyok a Fennvalonak, hogy most es itt es igy elhettem es elhetem at ahogy van.

Eleget probaltam magamat elszigetelni tole. Tudom, hogy milyen az amikor az ebbol tudatalatt nyert energiat nincs mire forditsd es harcot kovacsolsz belole, ami meginkabb noveli az egot; tudom milyen az, amikor tuskeket epitesz magadnak belole, mert igy senki nem lat beled, nem latja a bent tatongo uresseget, vagy a hatalmas tatongo sebet, amit folyton nyalogatsz, mintha onsajnalatbol allna az egesz vilag; vagy epp gorcsolsz, hogy a masikat nem engedheted kozel, mert mi lesz ha vege lesz, es letor beloled egy darabot ujra (stb stb stb).

Ez mar mind megvolt egy halom felelemmel, rettegessel, gorccsel es a tobbit te is el tudod kepzelni, mivel ugyanugy megvan benned, mint ahogy bennem megvolt es visszater a mai napig (mintha bekattantam volna ugymond). Te is ugyanugy ateled es atelted ha be akarod ismerni ha nem..mindketten tudjuk, csak epp mas reakciot valt ki beloled..a gyokere ugyanaz.

Ehhez a zenehez batorsag kell, es valaki aki melletted van, aki a reszed, aki kiegeszit (es nem csak azert van, hogy ne erezd egyedul magad), aki megmozgat teljes egeszedben, kepes felboritani akar az egesz eleted es ertekrended..es TE ezt VALLALOD, mert O mindennel fontosabb neked, es mindenkinel.

Ez egy ut, egy keskeny osveny, amin nagyon nehez a kozlekedes, es szerintem olyan, hogy egyedul haladj rajta ritka, vagy igazabol nincs is. A Tarsad kell hozza:), akivel kezenfogva, segititek egymast (vagy epp felsegititek egymast), es haladtok elore (nem irom, hogy a cel fele, mert szerintem olyan nincs, mert az mar egy tokeletes dolog lenne, es szerencsere elunk, es a foldon szerintem ilyen nincs).

Azt hiszem ezen az uton elindultam!

2010. jan. 30. 12:43 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: szemelyes
írta: odri

Elek

Meleg nyari este. Egy nagy gyumolcsos, sok alma, korte, szilva fa; es a gyumolcsos kozepen egy hatalmas diofa. A hold az agak kozott beszurodik, es korbefonja a diofat. Lagy szello suhan vegig a tajon, enyhe virag illatot hozva. Tucsok ciripeles adja a zenet, es teszi teljesse, meg egessze az estet.

A diofa alatt egy par ul. A lany a fiu elott ul, neki dol, a fiu meg a fa torzsenek tamasztja a hatat, es karjaival korulfonja a lanyt. Csendben nezik a holdat, hallgatjak a tucskoket. Mintha toltodnenek.

Aztan a lany meselni kezd.

Volt egyszer egy kis, ugyes suni. Vidam, boldog, segitokesz kis allat volt. Nagyon jol el volt magaban., nem is figyelt a kornyezetere ugy igazan, ha valaki kozeliteni akart begobozott rogton, hogy hagyjanak neki beket.

Egy nap egy erdekes tunemeny kozeledett hozza, aki elol nem akart elmenekulni…sooot kozelitett hozza. Nem volt benne felelem egyaltalan. Meg akarta ismerni ugy, mint onmagat, elni akart vele, vagyott ra. A tunemeny kozel jott, vele maradt par napig, jatszott vele (hisz a suni egyik kedvenc idotoltese volt), segitett neki ha munka volt, Mellette allt, amikor rosszul erezte magat; viszont minnel jobban kezdte megszerteni, annal jobban megremult tole, es egy szep nap egy vekony koszonessel tovabballt.

A suni osszetort. Amikor egyedul maradt vette eszre, hogy a tuskeit elveszitette, es nagyon vedtelennek, maganyosnak erezte magat. Sirt, zokogott, orditani tudott volna a fajdalomtol; nagyon tehetetlennek erezte magat.

Evekig nem lehetett ot latni. Elbujt egy barlangba, sotetben ult, es vart, hogy a tuskei visszanojjenek. Erofesziteseket tett, hogy meg erosebb, es surubb tuskei legyenek, amikor meg kesz volt elomereszkedett. Nagyon jol tudta a tuskeket hasznalni, egyre jobban  tudott jatszani, de mar nem volt eleg a sok jatek, hanem elolenyek, mas kis sunik kellettek neki. Sorra “falta” oket. Egyik utan a masikat. Kozben meg fajt mindene bent, es bebeszelessel igyekezett elfolytani minden ilyen termeszetu erzest es gondolatot magaban.

Titkon remelte, hogy valaki majd egyszer megallitja valahogy, mert egyedul neki nem fog menni, es nem is akarja igazan…ez egy nagyon mely kivansag volt benne, amit hagyott, hogy eljen.

Egy nap egy kis, szemuveges megszeppent sunivel talalkozott. Fura egy allatka volt mivel roved tuskei voltak, gyerek, es inkabb csikalndoztak, mint szurtak. Megallt es nezte, kerulgette, hozzadorgolozott, jatszott vele. Elso perctol olyan volt, mintha evek ota ismerne..Rovid ido alatt rajott, hogy mennyire kell vigyazzon aranyos kis tarsara, meg hogy az mennyire igenyli az o kozelseget. Meg magan is meglepodott, hogy milyen maskent kezeli…o sem tudta miert…

Lassan lassan azon vette eszre magat, hogy nem tud tovabb allni (pedig a kesztetes benne megvolt sokszor). Nem tudja otthangyi, mert egyre jobban szereti, es eros kapocs van koztuk. Mintha a masik fele lenne ot…vagyis mostmar o teljesen egesz. Amikor meg belegondolt ezekbe, meg hogy mik is tortentek, es milyen rovid ido alatt, akko megremult. Maradek tuskei koze probalt begubozni. A parja meg finoman, a kis kezeivel szettarta a tuskeket, vagy epp kihuzta oket, es odabujt melle.

Na es mi lett aztan veluk?-kerdezte a fiu mosolyogva

Osszenottek- felelte a lany.- Nem tudnak meglenni egymas nelkul, es nem birjak elviselni ha lelki tavolsag van koztuk…Igaz kincs?:)

Nagy mosoly es halk csok nesze adott dallamot az ejjeli koncertnek.

 

2009. jún. 8. 22:32 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: szemelyes
írta: odri
Régebbiek | Végére »